Tehát éppen állok egy csipogó kereszteződésnél. Tulajdonképpen mindegy is, melyiknél, mert Tokiónak ezen a részén, ahol általában vagyok, a legtöbb nagyobb kereszteződés csipog vagy beszél. A csipogós fajtát már megszoktam, Pesten is talál olyanokat az ember, feltételezem, a látáskárosodottak könnyebb eligazodása érdekében adja ki a hangot. Na itt sincs ez másképpen, vannak kereszteződések, ahol csipog a valami, ha zöld lesz a lámpa (otthon különben általában egy hosszú, búgó hangot hallni). Ez eddig oké. Habár egyszer, mikor egy-két japánnal ácsorogtunk a pirosnál, annyira nem akardt hirtelen beszédtéma, hogy megkérdeztem, miért is csipog a dolog. Habár szerintem elég evidens, de mindegy, gondoltam, hátha azt fogja mondani, hogy "Egy kémszervezet tagja vagyok, és ha elmondom, meg kell öljelek", Én meg megkérdezem, hogy "Tééényleg??", de aztán jön az FBI meg Angelina Jolie, és egy életre szóló barátság meg három oszkárdij kerekedik az egészből, de nem ezt válaszolta. Meglepő módon NEM azt válaszolta, hogy a vakok részére van, hanem azt, hogy azért jön a hang, mert (tárárárámmm!) zöld a lámpa.
Ühümm.
NADE
Vannak bizonyos kereszteződések, amik BESZÉLNEK, és nem is akárhogyan. Egy kedves, bájos női hang mondja be, hogy "Jahj, elnézést, hogy megzavarlak hihetetlen mély, világmegváltó gondolatfoszlányaid vesézgetése közben, de szeretném tudatni veled, hogy nem fog agyonütni valami, ha most sziveskedsz átkelni itten!", (habár meglehet, hogy mást mond, de ez a lényege). NADE
Mindezt annyira de annyira bájos hangon mondja, hogy össze lehet keverni ezt a hangvételt valami teljesen más hanggal, és úgy hangzik az egész, mint egyfajta felnőtt film kezdete, (igen , pornófilmre gondoltam, (és most legalább van is mire fogni, hogy arra gondoltam)). Tehát a "Zöldre váltott a lámpa, kérem, fáradjon át" mondat simán úgy hanzik (még annak is, aki beszéli a nyelvet, hát még annak hogy hangzohat, aki nem beszéli), hogy: "Annyira de annyira meleg van ebben a szobában, nem zavarna, ha levenném mindenemet?" Kiváncsi vagyok, van-e hangmenü , és akkor mindenki talál magának számára jólesőt. :DD
Anyway
Tegnap volt sorshúzás. Általában a bicikli itt 10000 yen (ugye, milyen összefüggő volt az előző két mondat?).. A kapcsolat ott van, hogy a sorshúzáson nyerhettünk biciklit. ÉS KI NYERT???
NEM ÉN!!!
---
DE ÉN!!!
Na, most hogy kiszórakoztam magam: tényleg én nyertem. Ketten nyertünk úgy hatvan-hetven diák közül, az egyik én voltam. Be kellett jelenteni az iskolában, hogy van biciklim, és le fogom parkolni, be kellett jelenteni a helyi "bicikli-hivatalban", hogy van biciklim, és ragasztottak rá matricát, meg ki kellett töltenem formanyomtatványt is, és persze be kellett jelenteni a kollégiumban, hogy van biciklim, és le szeretnémn parkolni, és kaptam egy újabb matricát rá. úgyhogy annyira de annyira regisztrálva van itt minden, hogy ha valakinél nincs ott a 100ezer igazolvány, meg papir, amit kitöltetnek mindnekivel, akkor csak előveszi a biciklijét, és simán igazol, legalábbis szerintem. Aztán lehet, hogy nem.
Hazafelé egészen hülyeség lett volna nem biciklivel jönni, ha már egyszer van, úgyhogy ebből már sejthető hogy hazabicajoztam hatodmagammal. 5 kinai cserediákkal egyetemben mentem (az egyetemről jöttem hahahaha), kb 40 percen keresztül.Csillogtattam kicsit a kinai nyelvtudásomat is,néha beszóltam, hogy "Wo pu shö laoshö", ami annyit tesz, "Nem vagyok tanár", de rájöttem, hogy a hatodik-hetedik után ez már nem menő, úgyhogy a kapcsolat tiszavirág életű volt, de legalább már biztosak benne,hogy nem vagyok tanár (vagy abban, hogy egészen hülye vagyok). Egyébként ez ebben a formában nem igaz, hogy megszakadt a kapcsolat, hiszen tudnak japánul ők is, úgyhogy ha velem beszéltek, japánul beszéltek. Ja igen, én nem vált hirtelen szokásommá, hogy random kinaiakhoz csapódjak "hazabiciklizni", lesz-ami-lesz-hátha-szép-helyre-megyünk alapon - ugyanabban a kolégiumban lakunk, ezért jöttünk együtt. Út közben nem volt semmi gond, itt különben balkéz-szabály van, úgyhogy hiába néz az ember balra , mielőtt lelép, mert jobbról fogják elcsapni. Ha ehhez hozzászoktunk, minden király. Minden út mellett ki van jelölve egy hol szélesebb, hol keskenyebb rész biciklistáknak, úgyhogy ott jöttünk. Persze volt, hogy majdnem belementem valakibe, de ilyen otthon is van.
Illetve ha már hangok:
Október eleje Japánban már bőven Halloween időszak, legalábbis itt nagyon rá vannak pörögve a témára.
Otthon általában nem szoktam "ünnepelni" a Halloweent, mert mindig is idegennek éreztem,. Minden évben csináltam töklámpást, ami mindig tök jól sikertül (haha), kisebb koromban meg még be is csöngettem a szomszédokhoz "csokit vagy életet"-jellegű mondattal, de ilyenkor MINDENKI elképesztően furcsán nézett rám, senki nem halloweenezett körülöttünk, tehát senki nem készült semmilyen "ajándékkal", mikor pedig már a harmadik ajándéktollat vagy jegyzetfüzetet kaptam, hazamentem. (és ismét gameboy és kakaó)
Vannak hangosbemondók, gondolom, vészhelyzet, atasztrófa idejére, ha azonban nincsi ilyen, csak úgy zenével szórakoztatják a járókalőket. Most éppen kedves gyerekkórus énekeli a This is halloween dalocskát. Mikor először meghallottam, kajánul mosolyogtam, hogy "na úgyis sötétedik, hátha a következő dal ugyanez lesz, csak Marilyn Manson feldolgozásban.(ez egy link, amivel nem azért szenvedtem, hogy ne hallgasd meg)" És akkor jött a remek fordulat. Biztos ismer mindenkinek olyan számot, dalt, pár hangból álló dalocskát, amitől borsódzik a háta. Na tehát. a világ másik felén vagyok, idegen országban, egyedül, sötétedik, mindenki kivül-belül teljesen idegen körülöttem, és elhalkul a kedélyes gyerekkórus a háttérből. Valami furcsa kényelmetlenséget kezdtem érezni, ekkkor azonban még nem tudtam, miért. Lassan-lassan rájöttem, hogy a zene miatt kényelmetlenkedtem, de kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy Ezt a dallamot adják AZ EGÉSZ VÁROSBAN.
Imádtam a sorozatot, mikor adták a TV-ben, de a főcimdalával ki lehet kergetni a világból, annyira félek tőle. Ráadásul szűk utcák vannak, mint már mondtam, sötétedett, és ismeretlen volt, meg amúgy is, hát kezdett az egész egy horror-cirkusszá válni hazafele jövet, úgy iparkodtam, ahogy csak tudtam, de hazaértem.
Az utcák elég szűkek, ami -például- ha biciklivel megy az ember, nem túl kényelmes, s ha gyalog megy, akkor se, ha meg kocsival, akkor pláne, de minden második vagy harmadik bolt étterem, és minden lépésnél frissen sült tészta, leves, pogácsa, szójaszósz, stbstb illatorgia-özönben jön az ember. Nem az a nehéz, zsiros étterem szag terjeng, hanem istenifinom, csábitó illatok terjnegnek. Az összes yent kicsábitják a pénztárcámból, úgyhogy (bár nem erősségem), nem engedek a csábitásnak, és féken tartom a vágyakat. Majd meglátjuk, meddig.
Ühümm.
NADE
Vannak bizonyos kereszteződések, amik BESZÉLNEK, és nem is akárhogyan. Egy kedves, bájos női hang mondja be, hogy "Jahj, elnézést, hogy megzavarlak hihetetlen mély, világmegváltó gondolatfoszlányaid vesézgetése közben, de szeretném tudatni veled, hogy nem fog agyonütni valami, ha most sziveskedsz átkelni itten!", (habár meglehet, hogy mást mond, de ez a lényege). NADE
Mindezt annyira de annyira bájos hangon mondja, hogy össze lehet keverni ezt a hangvételt valami teljesen más hanggal, és úgy hangzik az egész, mint egyfajta felnőtt film kezdete, (igen , pornófilmre gondoltam, (és most legalább van is mire fogni, hogy arra gondoltam)). Tehát a "Zöldre váltott a lámpa, kérem, fáradjon át" mondat simán úgy hanzik (még annak is, aki beszéli a nyelvet, hát még annak hogy hangzohat, aki nem beszéli), hogy: "Annyira de annyira meleg van ebben a szobában, nem zavarna, ha levenném mindenemet?" Kiváncsi vagyok, van-e hangmenü , és akkor mindenki talál magának számára jólesőt. :DD
Anyway
Tegnap volt sorshúzás. Általában a bicikli itt 10000 yen (ugye, milyen összefüggő volt az előző két mondat?).. A kapcsolat ott van, hogy a sorshúzáson nyerhettünk biciklit. ÉS KI NYERT???
NEM ÉN!!!
---
DE ÉN!!!
Na, most hogy kiszórakoztam magam: tényleg én nyertem. Ketten nyertünk úgy hatvan-hetven diák közül, az egyik én voltam. Be kellett jelenteni az iskolában, hogy van biciklim, és le fogom parkolni, be kellett jelenteni a helyi "bicikli-hivatalban", hogy van biciklim, és ragasztottak rá matricát, meg ki kellett töltenem formanyomtatványt is, és persze be kellett jelenteni a kollégiumban, hogy van biciklim, és le szeretnémn parkolni, és kaptam egy újabb matricát rá. úgyhogy annyira de annyira regisztrálva van itt minden, hogy ha valakinél nincs ott a 100ezer igazolvány, meg papir, amit kitöltetnek mindnekivel, akkor csak előveszi a biciklijét, és simán igazol, legalábbis szerintem. Aztán lehet, hogy nem.
Hazafelé egészen hülyeség lett volna nem biciklivel jönni, ha már egyszer van, úgyhogy ebből már sejthető hogy hazabicajoztam hatodmagammal. 5 kinai cserediákkal egyetemben mentem (az egyetemről jöttem hahahaha), kb 40 percen keresztül.Csillogtattam kicsit a kinai nyelvtudásomat is,néha beszóltam, hogy "Wo pu shö laoshö", ami annyit tesz, "Nem vagyok tanár", de rájöttem, hogy a hatodik-hetedik után ez már nem menő, úgyhogy a kapcsolat tiszavirág életű volt, de legalább már biztosak benne,hogy nem vagyok tanár (vagy abban, hogy egészen hülye vagyok). Egyébként ez ebben a formában nem igaz, hogy megszakadt a kapcsolat, hiszen tudnak japánul ők is, úgyhogy ha velem beszéltek, japánul beszéltek. Ja igen, én nem vált hirtelen szokásommá, hogy random kinaiakhoz csapódjak "hazabiciklizni", lesz-ami-lesz-hátha-szép-helyre-megyünk alapon - ugyanabban a kolégiumban lakunk, ezért jöttünk együtt. Út közben nem volt semmi gond, itt különben balkéz-szabály van, úgyhogy hiába néz az ember balra , mielőtt lelép, mert jobbról fogják elcsapni. Ha ehhez hozzászoktunk, minden király. Minden út mellett ki van jelölve egy hol szélesebb, hol keskenyebb rész biciklistáknak, úgyhogy ott jöttünk. Persze volt, hogy majdnem belementem valakibe, de ilyen otthon is van.
Illetve ha már hangok:
Október eleje Japánban már bőven Halloween időszak, legalábbis itt nagyon rá vannak pörögve a témára.
Otthon általában nem szoktam "ünnepelni" a Halloweent, mert mindig is idegennek éreztem,. Minden évben csináltam töklámpást, ami mindig tök jól sikertül (haha), kisebb koromban meg még be is csöngettem a szomszédokhoz "csokit vagy életet"-jellegű mondattal, de ilyenkor MINDENKI elképesztően furcsán nézett rám, senki nem halloweenezett körülöttünk, tehát senki nem készült semmilyen "ajándékkal", mikor pedig már a harmadik ajándéktollat vagy jegyzetfüzetet kaptam, hazamentem. (és ismét gameboy és kakaó)
Vannak hangosbemondók, gondolom, vészhelyzet, atasztrófa idejére, ha azonban nincsi ilyen, csak úgy zenével szórakoztatják a járókalőket. Most éppen kedves gyerekkórus énekeli a This is halloween dalocskát. Mikor először meghallottam, kajánul mosolyogtam, hogy "na úgyis sötétedik, hátha a következő dal ugyanez lesz, csak Marilyn Manson feldolgozásban.(ez egy link, amivel nem azért szenvedtem, hogy ne hallgasd meg)" És akkor jött a remek fordulat. Biztos ismer mindenkinek olyan számot, dalt, pár hangból álló dalocskát, amitől borsódzik a háta. Na tehát. a világ másik felén vagyok, idegen országban, egyedül, sötétedik, mindenki kivül-belül teljesen idegen körülöttem, és elhalkul a kedélyes gyerekkórus a háttérből. Valami furcsa kényelmetlenséget kezdtem érezni, ekkkor azonban még nem tudtam, miért. Lassan-lassan rájöttem, hogy a zene miatt kényelmetlenkedtem, de kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy Ezt a dallamot adják AZ EGÉSZ VÁROSBAN.
Imádtam a sorozatot, mikor adták a TV-ben, de a főcimdalával ki lehet kergetni a világból, annyira félek tőle. Ráadásul szűk utcák vannak, mint már mondtam, sötétedett, és ismeretlen volt, meg amúgy is, hát kezdett az egész egy horror-cirkusszá válni hazafele jövet, úgy iparkodtam, ahogy csak tudtam, de hazaértem.
Az utcák elég szűkek, ami -például- ha biciklivel megy az ember, nem túl kényelmes, s ha gyalog megy, akkor se, ha meg kocsival, akkor pláne, de minden második vagy harmadik bolt étterem, és minden lépésnél frissen sült tészta, leves, pogácsa, szójaszósz, stbstb illatorgia-özönben jön az ember. Nem az a nehéz, zsiros étterem szag terjeng, hanem istenifinom, csábitó illatok terjnegnek. Az összes yent kicsábitják a pénztárcámból, úgyhogy (bár nem erősségem), nem engedek a csábitásnak, és féken tartom a vágyakat. Majd meglátjuk, meddig.
xo
0 件のコメント:
コメントを投稿