Csak egy quickie

Szóval megpróbálom cimszavakban leirni, mi van velem, mert nincs se időm, se erőm irni blogot, pedig tényleg szeretném megosztani veletek, mi történik velem! 

Szóval megpróbálom számba venni (fujj, mikre nem gondolsz, remélem, egy pillanatra sem gondoltad, hogy nem direkt volt a magas labda)

szóval megpróbálom számba venni az elmúlt napok eseményeit.

Iskola: Elkezdődött, a nyelvem lóg, sokat kell tanulni! 

Party: elmentünk halloween-partyba, azt hiszem, nem teljsen ismertem eddig a "Whiskey" nevű  hihetetlen alantas dolgot, nem mintha történt volta bármi áutréjdzsösz, csak hazafele menet picit én is ferdébb szemmel néztem az útra.

Én:: Jól  vagyok, köszönöm, testileg legalábbis 100%-osan megvagyok. Lelkileg is, csak persze vannak itt is nehéz dolgok, nehéz döntések,  szavak, melyek nehezen jönnek , és szavak, melyek nehezen maradnak.

De azért igyekszem, még ha tudom, hogy el is fogok esni, én MINDIG fel tudok állni. (jaj, már megint egy -.-)

Tulajdonképpen ezek a jó dolok.

Itt sem tökéletes mindenki, sőt, a világ ezen felén pont ugyanolyan emberek laknak, mint otthon, néha kellemes, néha nehézkes minden.

Mindenki nagyon hiányzik. Hiába nagyon kedves mindenki, egy teljesen új környezethez 1 szál hónap alatt nem lehet még hozzászokni. De mondjuk hozzá lehet szokni, mondjuk, mindenki megtalálja lassacskán a maga helyét- akkor is még csak 1 hónapja vagyunk együtt. Ez egyrészt alapból kevés idő,másrészt a nagyobb "baj" itt van: egy hónapja vagyunk együtt egyedül.

Hiszen nincs szülő, nincs szerelem és nincs jóbarát-jóbarátnő, aki várna, átölelne és megvigasztalna, ha baj van.

Talán ez a legnehezebb mindenkinek. Ez nem honvágy, nem is kultúrsokk, egyszerűen csak fáj még a kiszakadás a kuckóból.  De lassan-lassan belejön mindenki.

Vettem MP3-lejátszót, a zene lételemem, úgyhogy muszáj volt vennem egy olcsóbb kis cuccot. Piros, kék kijelzővel, nagyon fasza.

Még mindig biciklivel járok, oda-vissza kb. 100 perc., alatta persze végig megy a zene . Ennek egy hátránya, egy igen nagy hátránya van: kicsit kezdem megutálni a Gossip együttest, amit egyébként nagyon szeretek Azt hiszem, az MP3 lejátszóm is nagyon szereti, mindig egy-egy gossip számot akar velem hallgattatni.   Például ezt.  (ez egy link, ahogy megszokhattad)

Szóval ennyi van egyelőre.

JA IGEN: 

végre láttam csótányt !!!!! Még SOSE láttam életemben csótányt, úgyhogy nagyon itt volt az ideje. És akkor  az egyik kedvenc videóm: katt!:P  Körülbelül igy éreztem magam, de persze próbáltam borzasztó szilaj arccal szembenézni az állattal. A legjobb az volt, hogy ez egy tanteremben történt, egyszer csak előbukkant VALAHONNAN ( én meg vagyok róla győződve, hogy teleportált, mert a SEMMIBŐl jött), és csak úgy eltűnt a lábak között. Mármint a talpaink között, na, érted. És futkosott, és volt, hogy valakinek felmászott a lábára, aztán leszaladt, stb., stb. A tanár közben halálnyugodtan magyarázott tovább. Mikor látta, hogy felbolydulás van, mondtuk neki, hogy BAZZEG CSÓTÁNY ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, erre : Óh, jaj, csótány? Tehát.... És a tehát után japánul folytatta, de persze egy kis magyar szünet a legmagasabb nindzsáknak is kijár.

Aztán majd szórakozhatunk igy együtt kicsittöbbet is, de nem ma, mert túl rövid az éjjel ahhoz, hogy ne kezdjek most el tanulni.

Ja és üzenem Pestre, hogy itt 7 ágra süt a Japp. izé. Napp.

xo