Főhadiszállás

Most meg olyan, mint amikor csitul a tenger vize egy vihar után, vagy mikor elcsendesedik a Balaton felszine, mert elvonul a vihar, olyan váratlanul, ahogy érkezett. Még hullámzik a hajó, még lehet érezni, hogy föl-földobja az embert az hatalmas és behatárolhatatlan valami, amin úszik a csónak; de lassacskán abbamarad a hullámzás, és tükörsima lesz a felszin - s azt hiheti a gyanútlan hajós, hogy ő uralja a hajót.

Nos valahogy igy érzem magam mostanság. Elkezdődött az iskola. Hétköznapok. Még bennem van az egész utazás, habár már 20 napja volt. Most  kezdek hozzászokni az itteni léthet, most kezdtem szilárd talajt érezni a lábam alatt.

Biciklivel jrok iskolába.A hely, ahol lakom, Tokió külvárosa, alvóváros, mindenki csak hazajár, reggel pedig kirajzik otthonról az egész itteni embertömeg a belváros felé. Többszáz ember próbálja bepréselni magát és a másik százat a vonatokba, van, hogy a peronon fehér kesztyűs, egyenruhás emberek odaállnak az ajtókhoz, és elkezdik befele nyomni az utasokat, hogy beférjenek. Ilyenkor az egész vonat egy darab élő hústömbre hasonlit, ez tényleg egy élő konzervdoboz,egyre csak préselődik kisebbre és kisebbre mindenki teste, végül bezáródnak az ejtók, és elindul ez a többszáz kiló hústömb a város felé. (tényleg vannak fehér kesztyűs peronőrök, ahogy ---ez--- a link is mutatja.) És igen érdekes érzés, amikor annyira hozzápréselődik az ember a körültte álló 10 emberhez, hogy szinte levegőt sem tud venni. És valahogy ilyenkor egyáltalán nem esik jól, hogy ez már igy ruhában is olyan, mint egy gruppen, mert azért fűvel-fával mégsem... (ha csak fák (haha érted, fák) lennének, dehát azok a füvek...:D) Éppen ezért nem járok vonattal,inkább biciklire szállok. Otthon is szeretek bicajozni, főleg a zuglói patakocska mentén, itt is van patak, ráadásul a patak melletti úton kell menni az egyetemre (legalábbis félútig), úgyhogy egészen nosztalgikus.  Ahogy kijövök a kollégiumból, balra fordulok, elmegyek az első kereszteződésig. Különben egy dzsungel mellett lakom, ez jobbra van. Egy kisebb park igazából, de furcsa hangok jönnek belőle reggel 5 és 9 között, mintha valami mikrofon vagy ébresztő szólna, vagy mintha dinók laknának a közelben, és azokat akarják elijeszteni, nem tudom, de engem is eléggé megijeszt, bár lehet, hogy dinó vagyok. A fák mellett nem tudom eldönteni, hogy milyen növények nőnek (bambuszra hasonlitanak, de nem azok), és  az egyetlen "bejáratnak" látszódó rés melletti táblára "Tilos a belépés" van irva. Először persze furcsának és értelmetlennek találtam, hogy miért van Japánban az kiirva egy táblára, hogy "Tilos a belépés", de aztán rájöttem, hogy a magyarban kevesebb jelet használunk, mint amennyi a táblán volt, úgyhogy kilogikáztam, hogy OH, akkor ez japánul van irva.

Enivéj

Egy szép zöldövezetben lakom, az iménti Senki Földje, pontosabban a Senki Erdeje tényleg a koli mellett van. Ráadásul fal nincs a koli ezen  részen, a telek jobb oldalán, úgyhogy rögvest a kertbe nyilik ez a zöldség. Slusszpoén, hogy a Boss Torony (ahol én lakom ugyebár) közvetlenül a zöldség mellett áll, a szobám pedig elég közel van a fákhoz. Annyira közel, hogy közelebb csak egy szoba van, a főnök  szobája, akiről már szóltam, ő ugyanis a szomszédom.  Mégslusszabb poén, hogy márciusban tervez elmenni csereprogrammal Európába, tehát addig meg kell tanitania elbánnom az esetleges fenevadakkal.

Tehát balra fordulok, mikor kilépek a koli kapuján. Pár méterrel arrébb, jobbra, van egy kis leágazás az útról, ott kell végigmenni, el, egészen a folyóig (patakig). A folyó (patak) két oldalán sétáló-és bicikliút. Ezen a vonalok megyek 4 kilométert, pont az út felét. Majd balra fordulok, s egy 2x2 sávos belvárosi autóút mentén megyek újabb 4 kilométert. Az út során MINDIG elvarázsol egy pékségből jövő illatözön, a konyha ablaka ugyanis pont az utcára néz, igy aki előtte elmegy, érezheti az illatot. Talán ez a legjobb reklám, hiszen annyira de egyszerűen annyira jó illatfelhő van körülötte, hogy sirógörcsöt kaptam, valahányszor elmentem mellette, és nem mentem be . Na gondoltam, ma véget vetek a szenvedéseimnek, és bementem a cukrászdába hazafele jövet (tehát odafele menet még egy kicsit kinoztam magamat). Különben minden úton fel van festve biciklisáv, ahol nincs, ott a járdán jelöli folytonos fehér csik a sávot, ahol a biciklisek haladhatnak (persze nem a SÁVON kell egyensúlyozni, hanem a sávon belül kell menni). A közlekedés egyáltalán nem kaotikus, habár a gyalogosok simán átmennek a piroson, ha nem jön semmi, az autók soha nem szegik meg az otthon is simert szabályokat (legalábbis én még nem láttam, hogy valaki szabálytalankodott volna).

A biciklit AKÁRHOL  ott lehet hagyni, ahol hagyta az ember, ott marad. Mármint nem az "ember", hanem a bicikli. És a biciklinek nem bizonyos alkatrészei, hanem egyben, egészben, úgy, ahogy ott hagytuk előtte, semmi lakat, semmi lánc nem szükséges. A boltok, éttermek, posta, stb. előtt egész nap ott sorakozik több tiz bicikli, amit egyedül a tulajdonos mozdit el.

Az egyetemen ugyanez a helyzet, csak több száz biciklivel. Ha korán érkezem, mindig van hely, ahogy azonban megtelitődik a suli diákokkal, olyan biciklihadsereg áll sorfalat, hogy szinte félelmetes végigmenni mellette. (és persze helyet is nehezebben találni).  Emberfeletti ügyesség kell ahhoz is, hogy MEGTALÁLJAM a bicajt, mikor hazajövök. Általában úgy oldom meg, hogy (amig még van hely), keresek egy nagyon-nagyon feltűnő szinű biciklit, mondjuk valami élénk rózsaszint, és mellé állitom az enyémet, igy csak a rozsaszint kell keresni délután. Csábitó persze, hogy inlább arra pattanjak föl, de maradok hűségesen a szürkénél. Legalábbis eddig még nem tört elő belőlem a megfékezhetetlen rózsaszinbicikli-tolvaj. 

Hatalmas a kampusz,  rengeteg épülettel, melyből "csak" hármat használnak szellemi oktatásra, a többi sportfoglalkozások, túlélőtáborok és katonai főhadiszállások helye. Van pálya, ahol nyilazni lehet (hagyományos japán ijászkodás, a jakjú helye), pinpong terem, uszoda (amit most nem lehet használni, de azért aranyosak, és mondták, hogy beléphetek az úszó-szakkörbe, mert indul, csak viz nincs most, de azért szakkör van ), van koráslabda-pálya, teniszpálya, focipálya, zeneterem,táncterem, 3 étterem, egy egyetemi szupermarket és papir-iroszer bolt, az egyetemhez tartozó közép-és általános gyakorlóiskola épületei, és persze a már emlitett katonai és légvédelmi intézmények, meg egy poémoncenter.

A 3 fő épólet  (C S és N, érdekes, hogy nem ABC sorrendben vannak, de a "japán ABC" (aiueo????......) szerint sincsenek ezek sorrendben, úgyhogy nem értem, miért ez a jelük), szóval ez a 3 épületa a főhadiszállásunk, egybe vannak épitve, négy szintesek (tehát három emeletesek).

Érdekes, hogy az legfölső szint egyik oldalán a folyosóknál nincs fal. Nem értem, miért. MIntha kilátó lenne. De tényleg nem értem, most akkor hideg lesz télen? (a kérdés apropója nem az, hogy azt gondolom, hogy a tél hőmérsékletét az befolyásolja, hogy van-e FAL egy adott egyetemen vagy sem (hé van fal az egyetemen? van. -Jó, akkor nem lesz hideg tél), arra vagyok kiváncsi, h most akkor fázni fogunk-e a folyosón, vagy mivan, és miért nincs fal???XD) Tehát ahol az  ablaknak kéne lennie, ott nincs semmi, mintha egy erkély lenne a folyosó azon része. U alakban van összeépitve a három épület (azt hiszem), és az U alsó domborulatánál (kezd izgi lenni, mi?...) lévő falrész a harmadikon hiányzik. Tehát... LYUKAS az épület!!! .... nemértem. Mindegy, ez biztos a kultúrsokk része.

Aztán fogtam magam, és hazajöttem. Út közben beugrottam a mennyei cukrászdába, amiről már irtam. Hát csodálatos ize volt, amit vettem!!  (de erről majd később). 

Engedjetek ti is csábitásnak, egy harapást megér minden.

xoxo

UI: az egyetem közelében van egy buddhista szentély, ahol füstölőt lehet égetni az eltávozottaknak. Mikor legközelebb járok arra, elégetek egy szál füstölőt! Igy hátha gyorsabban gyógyul a lélek.