... hogy én ki vagyok?

Nem tudom.

Nem tudom pontosan megmondani, ki is vagyok. Persze sejtéseim vannak arra nézve, ki lehetek, az például elég jó támpont, ha belenézek a tükörbe, vagy megnézem a személyi igazolványom. De bármennyire is csábító lenne pusztán ezekre támaszkodni, egyáltalán nem érzem, hogy bármilyen azonosságom lenne pusztán azokkal az adatokkal és kategóriákkal, hogy "barna hajú", "21 éves", "budapesti", "egyetemista". Érdektelen információk halmazának érzem az egészet, s habár mindegyik igaz rám nézve, nem gondolom, hogy ha valaki nem ismer, pusztán ezen adatok birtokában egy kicsit is közelebb kerül hozzám.

Aki így gondolja, hát  így gondolja, én nem gondolom így, s talán ettől szép a világ. Vagy ettől csúnya. Ki tudja.

Mégis, mivel ez az első bejegyzés a blogban, talán illene valamelyest bemutatnom utánozhatatlan, felejthetetlen és rettentő vonzó személyemet.

Nos, szerbusz. Igen, B-vel írom a szervusz szót. Budapesti vagyok, egyetemista, barna hajú... mmm... és  21 éves. 

Most, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz, nyilván már tudod is rólam, hol vagyok, és miről fog szólni ez a blog. Ha nem, ajánlom meglesni a honlap címét, amit éppen nézel. Nem, nem annak a honlapnak a címét, ami egy másik fülön van megnyitva, és nem örülnél, ha bejönnének, mikor épp az van megnyitva, hanem   ENNEK  a lapnak a címét, ahol épp most is vagy. De ha gondolod, rákattinthatsz a linkre, talán meglepetést rejt a dolog.

Szóval igen, Tokióban vagyok. Egy, a Japán Kormány által kiirt ösztöndíj segítségével jutottam ki Japánba (ez volt a reklám helye, s habár nem hiszem, hogy túl nagy bevételre tenne szert a Japán Kormány emiatt a mondat miatt, azért csábító arra gondolni, hogy tettem valamit a közjó érdekében). Erre pedig azért volt lehetőségem, mert 6 évig széttanultam a seggemet is (ez az egyik kedvenc szófordulatom, úgyhogy tessék szépen felfegyverezni a prűdebbik oldalatokat, ha engem olvastok), és szóval tehát ezért nyertem meg ezt az izét.

Nos, magamról mindent elmondtam, amit a témához kapcsolódik, talán azt még nem, hogy nagyon aranyos vagyok, és persze rettentő jól nézek ki, lehet, ez is közrejátszott abban, hogy sikerült elviselhető szintre feltornázni a japán tudásomat. 

Úgyhogy csak szorgalmasan az olvasással, részletek a következő bejegyzésben.